Nem volt tökéletes.
De kinek az?
Enyém volt.
Volt?
Még mindig az.
Felnőttem, ő öregedett, mondhatni az élet rendje nálunk is lezajlott.
Teltek az évek és változott, de nem úgy ahogy én akartam.
Beteg lett, láttam az évek erejét rajta.
Kórház, otthon, halál.
Mire számíthattam?
Hisz nem voltak naiv gondolataim.
De mégis a remény mindig jelen volt.
Majd jött az sms.
"Hívj fel!"
Tudtam mi történt
Még is halasztottam a telefont, a reményért
Majd megtörtént a hívás
"Apád meghalt"
Kemény volt, ahogy én is próbálok az maradni
Vajon most büszke lenne rám?
Hisz úgy érzem soha nem adtam rá okot
Már szeretnék, de már késő
Túl késő...
Apám.
2017-04-15
Hozzászólások (0)